Aki kellő odafigyeléssel, saját energia szüklégletéhez igazítva és a megfelelő tápanyag bevitelre is figyelve, változatosan szeretné az IR+HI diétáját összeállítani, az jól tudja, - és most nem a kész és félkész termékekből összedobott ételekre gondolok - hogy sokkal több idő szükséges hozzá, mint egy "hagyományosnak" vett mindenevő táplálkozáshoz. Összeállítani egy heti menüsort, bevásárolni, sokszor több helyről összeszedni a megfelelő (-kiszerelésű, -árú, -minőségű, sokszor nehezen beszerezhető) és friss (HI-ben nagyon fontos!) hozzávalókat, elkészíteni az ételeket, mind időigényes folyamat. Nem ehetjük ugyanis a bolt polcairól könnyen leemelhető fehérlisztes-gluténos-élesztős pékárukat, tésztákat, tyúktojást, tejtermékeket, több zöldséget, köztük a paradicsomot sem... , amelyekből gyorsan össze lehet dobni egy finom, de számunkra nem egészséges, diétába és ételérzékenységünkhöz nem illeszkedő ételt. Arról nem is beszélve, hogy aki diétára "kényszerült" valamilyen egészségügyi probléma miatt, annak nem elég csak az étkezését átalakítania, szinte minden esetben komplett életmódváltásra van szükség a javuláshoz, ami ismét csak plusz időt igényel, ilyen például a rendszeres edzés bevezetése is. Ezért is gondoltam, hogy megosztom ezt a savanyító üveget, amellyel sok időt meg tudtam spórolni a fermentált zöldségek elkészítésénél. Szokták mondani, az idő pénz, én ezt átalakítanám arra , hogy az idő egészség!
A fermentált zöldségeket eddig egyszerű befőttes üvegekben készítettem el (erről ITT olvashatsz bővebben), de kaptam egy savanyító üveget (5 literes 😊), amit természetesen azonnal fel is avattam.
A tapasztalataim eddig a savanyító üveggel (Tescoma Della Casa):
Csak egy üvegről van szó, ennek ellenére jelentősen megkönnyíti a dolgokat. Legnagyobb előnye, hogy olyan tetővel rendelkezik, ami kiengedi az érés során keletkező szén-dioxidot, de a külső levegőt visszafelé már elzárja az üveg tartalmától. Nagyon szupi, és végtelenül egyszerű technológia, ami óriási segítség érlelés közben. Nem kell napjában többször sziszegtetni a szén-dioxidot, nem csorog ki az üvegből a brine (felöntőlé) sem, így nem kell visszatölteni sem, és ami még jó benne, hogy az üveg méretéhez készített porcelán súlyok mindent precízen lenyomnak, ezentúl már nem kell mindenféle zellerszár, káposztalevél...stb. lenyomókat farigcsálnom az üvegekbe. Méretéből adódik, hogy nagyobb mennyiséget tudok egyszerre fermentálni, az is külön öröm, hogy kisebb helyigénye van, mint a több kisebb üvegeimnek + tálcának.
Ennél az üvegnél csupán annyi volt a munkám, hogy a megpucolt, megtisztított zöldségeket belepakolásztam a steril üvegbe, rátettem a súlyokat, felöntöttem a brine-al és rátettem a tetőt, amit a középső, kiengedő (⛛) állásba tekertem. Innentől kezdve csak várnom kellett kb. 3-4 hetet, utána szétporcióztam a fermentálódott zöldségeket kisebb üvegekbe (mert a savanyító üveg nem fér be a hűtőbe) és felöntöttem őket a brine-al. Kevés időigénnyel, szinte fillérekből készítek természetes pre- és probiotikumot itthon, ami számomra, hisztaminosként, elengedhetetlen a bélregeneráláshoz.
Az elrakás pontos menetét a Laktofermentálás c. bejegyzésben találod. Most tovább kísérleteztem és az üvegekbe a sárgarépa és lilakáposzta mellé, karfiol, brokkoli, kápia paprika is került.
A savanyító küblibe kb. két kg vegyes töltőanyagot tettem bele, amihez 3 liter 2%-os brine-t készítettem (1 liter vízhez 20 g tiszta só). Ebből 2,4 litert használtam fel, a többit pedig, a biztonság kedvéért, eltettem a hűtőbe későbbre, de nem volt rá szükségem. Annyira bevált ez a szuper savanyító üveg, hogy egy csepp felöntőlevelet sem kellett pótolnom. A súlyok végig tökéletesen és stabilan lenyomták a zöldségeket a lé alá, az üvegből pedig teljesen természetesen kiillant a szén-dioxid. Három hétig hagytam érni a zöldségeket és bevallom a szagokon kívül semmi nem emlékeztetett az első fermentálásra. Annál napjában többször kellett sziszegtetnem és újratöltenem az üvegeket, itt ezek a folyamatok elmaradtak, csak vártam, szagolgattam és kóstolgattam.
Összességében sok időt megspóroltam ezzel az üveggel, a napjában 3-4 × lassú sziszegtetés, utántöltés, a kiömlött lé feltakarítása naponta kb. fél órát elvett. Ezt az időt most teljes egészében megspóroltam. Ezzel együtt az üveg színes zöldségekkel teli látványa, a tiszta és rendezett környéke is sokkal ízlésesebb a konyhában, nem úgy, mint előtte a lilakáposztás létől elszíneződött fehér tálca + befőttes üvegek kombó. Kellemes, hangulatjavító színterápia minden nap ránézni a szivárványszínű zöldségekre.
Megjegyzés pajzsmirigy betegeknek 👆
Pajzsmirigy betegek goitrogén vegyületeket tartalmazó növényeket nyersen ne fogyasszanak nagyobb mennyiségben! Ezek a vegyületek ugyanis a fermentálás során nem illannak el. Folyamatos, nagyobb mennyiségben fogyasztásuk pajzsmirigyzavarokat idézhet elő vagy a már diagnosztizált betegségen ronthat. Goitrogén tartalmú növények a keresztes virágúak, például: a káposzta, a brokkoli, a karfiol, a kelbimbó, a retek, a kínai kel, a tarlórépa, a karalábé. Ezeket a növényeket hőkezelés után (párolva, főzve, sütve) érdemes fogyasztani pajzsmirigy problémával küzdőknek, ezek segítségével ugyanis a goitrogén anyagok elillannak belőle. Bevallom, miután eltettem az újabb adag fermentált zöldséget, találtunk rá a goitrogén növények pajzsmirigy betegségekre gyakorolt hatására. Nálam is fennáll a pm alulműködés, ezért a jövőben igyekszem ezeket a zöldségeket nem nyers formájukban fogyasztani. Ez abból a szempontból nem is nagy probléma, hogy nekünk eddig is a ságrarépa volt a kedvenc fermentált zöldségünk, ha karikákra vágtuk és puhulásig hagytuk fermentálódni.
